3. Fejezet

3.Fejezet

                                                               
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem és mindenem fájt. Nem emlékeztem mikor sírtam álomba magam. Gyorsan felkeltem és elmentem lezuhanyozni, amikor levettem a pizsamámat akkor vettem észre, hogy vagyok kék-zöld foltokkal. Beálltam a zuhany alá és megpróbáltam kiverni a fejemből azt a mocskot, de nem ment. Láttam magam előtt az arcát, és fülemben csengett gúnyos nevetése amitől kirázott a hideg. Hogy kiűzzem a gondolataimból gyorsan elzártam a vizet, kerestem valami olyan ruhát ami takarja a foltjaim. Egy magas nyakú fekete blúz és egy koptatott farmer mellett döntöttem. Lementem reggelit készíteni, bár semmi étvágyam nem volt. Találtam egy cetlit a konyhában amit anya írt, hogy csak késő este jönnek haza. Igazság szerint most örültem is neki , legalább addig se kell mosolyognom és jópofiznom, hogy megne tudják mi történt, mikor legszívesebben elsírnám magam. Nem bírtam volna elviselni azt a szégyent. Mikor megettem a rántottámat, elmosogattam és felmentem a szobámba. Takarítottam, olvastam, rajzoltam, tanultam, de a gondolataimat nem tudtam elterelni arról a disznóról. Egyszer csak arra eszméltem, hogy csörög a telefonom és anya neve villog a kijelzőn.
- Szia, Anya. - próbáltam kicsit kedvesebb hangon beleszólni nem sok sikerrel.
- Két óra múlva száll le az egyik régi barátnőm fiának gépe, és mivel mi apáddal nem tudunk, neked kell kimenni érte a reptérre. A vendégszobát már előkészítettem neki, ugyanis nálunk fog lakni. És ha megkérhetlek viselkedj rendesen. - és puff. Lerakta. Se szia se köszi...semmi.
Most ennek kicsit sem örültem, egyedül akartam lenni, ráadásul nem is ismerem ezt a srácot még életembe nem láttam. Mellesleg az is meglepett, hogy anyának egyáltalán van barátnője...
 Két óra múlva már a reptéren álltam és fogalmam sem volt, hogyan fogom megtalálni a srácot, ugyanis anya nem mondott róla semmit ... sem a nevét, sem azt, hogy hogy néz ki... semmit az ég világon.
- Szia! Biztos te vagy Viky, ha nem tévedek. - mosolygott rám egy szőke, kék szemű fiatal srác.
- Szia. Igen én, de honnan tudod? - kérdeztem tőle, bár azt már sejtettem,hogy őt keresem, de kiakadtam azon, hogy ilyen simán megismert...
- Anyukád mesélt rólad pár dolgot, hogy megtaláljalak. - mondta miközben még mindig mosolygott.
- Akkor te nagy előnyben vagy, mert én rólad nem tudok semmit, még a nevedet sem.
- Jajj neharagudj, Danny vagyok.
- Hát... isten hozott Danny! - erőltettem mosolyt az arcomra és elindultunk kifelé a reptérről.

Amikor kiértünk fogtunk egy taxit, bepakoltuk Danny csomagjait és elindultunk haza...     

 * o*O*o *

 Háááát... rövid lett, semmi izgalmas nincs benne.... sajnálom most csak ilyenre futotta:S
legközelebb jobb lesz.
Aki olvassa attól véleményt várok.
Előre is köszi, puszi :
                                *Niky*