Hazáig egész végig beszélgettünk. Feljött hogy kinek mi a kedvenc zenéje, filmje, stb.
Mikor odaértünk a házunk elé, láttam hogy anyuék még nincsenek itthon. Ádám kiszállt majd kinyitotta nekem a kocsiajtót és kisegített.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Semmi kedvem nemvolt egyedül sétálni hazáig a sötétben. - tényleg nagyon hálás voltam neki érte.
- Semmiség, de már tudom is hogyan hálálhatnád meg. - mosolygott rám kedvesen.
- Igen? És mégis hogyan?
- Beengedsz mosdóba! - nevette el magát - Mert elég sokat ittam a buliba de mosdóba nem mentem ki, szóval szerintem nem bírnám ki hazáig.
- Persze, gyere nyugodtan! - mondtam miközben elindultunk az ajtó felé.
Mikor beléptünk az ajtón megmutattam Ádámnak hol találja a fürdőszobát, én pedig a konyhába mentem egy pohár vízért. Amikor leültem az asztalhoz akkor vettem észre, hogy ott egy fehér kis papír, amit anyu írt nekem.
"Viky!
Apád és én elmentünk a hétvégére, hogy kipihenjük magunkat, mert ki fárasztott minket a sok munka.
Remélem megleszel egyedül, vigyázz magadra.
Anyád!"
Részben örültem, mert nemvolt kedvem vitatkozni velük mint általában mindig, de egyedül sem szerettem lenni. Míg ezen gondolkodtam Ádám visszajött és leült velem szembe.
- Köszönöm, megmentetted az életem! - vigyorgott rám.
- Nincs mit! Kérsz valamit inni?
- Nem köszönöm, lassan indulnom kell! - mondta miközben felállt az asztaltól.
- Rendben, de várj meg kikísérlek csak muszáj felvennem valami kényelmesebbet a cipőm helyett. - mondtam és már el is indultam a szobámba a mamuszomért.
Mikor lecseréltem a cipőm, vissza akartam menni Ádámhoz, de amint megfordultam a mellkasának ütköztem.
- Nagyon megijesztettél! De miért vagy itt? - furcsán nézett rám, eltűnt a szeméből az a pajkos csillogás amit egész este láttam benne.
- Fogd be a szád! - mondta nyugodt hangon és az ágyra lökött.
Nem értettem, mi történt hisz egész este jól elvoltunk, most meg a csípőmön ül és a fejem mellett szorítja le a kezem.
- Eressz el! - kiabáltam az arcába és éreztem ahogy a könny folyni kezd az arcomon - Anyuék is hamarosan hazaérnek, és akkor megbánod!
- Felesleges próbálkoznod Cicus, láttam a levelet! - mondta, miközben a nyakam csókolgatta.
Undorodtam tőle, nem gondoltam hogy valakit így félre lehet ismerni. Hiába próbáltam lerázni magamról, megszabadulni tőle, nem ment. Túl erős volt.
- Ha nyugton maradsz hamarabb túl esel rajta, nem jobb lenne úgy? Még élveznéd is. - miközben ezeket mondta, leszaggatta a ruháimat, és már csak egy melltartóban és bugyiban feküdtem alatta. És sírtam, tudtam h nem tehetek semmit ellene, de küzdöttem, mert nem akartam... Nem így akartam a szüzességem elveszteni.
- Rohadj meg! Te szemétláda! Ezt még megbánod! - köptem a szavakat az arcába, mire felpofozott.
- Azt mondtam kussolj ribanc! - közben elengedte a kezem arra a kis időre még levette magáról a pólót. Már a nadrágját bontotta, de én tiszta erőből elkezdtem ütni ahol csak értem.
- Így játszunk Cica? - röhögött a képembe majd kaptam még két pofont.
- Leszállt rólam és levette a nadrágját. El akartam futni de nem ment, szédültem az ütéseitől. Épp azzal próbálkoztam, hogy felkeljek mikor letépte rólam a bugyit és a melltartót is. Már egyikünkön sem volt semmi ruha.
Megfogta a bokáim és az ágy széléhez rántott. Hiába ellenkeztem, nem sokat segített.
- Gyönyörű vagy Cica! Hidd el te is élvezni fogod! - mosolygott rám amitől nekem felfordult a gyomrom.
- Eressz el, kérlek! Könyörgöm! - de már ez sem használt. Éreztem magamban az ujjait, majd kis idő múlva egy erős, határozott lökéssel belém hatolt. Felsikoltottam miközben megállíthatatlanul folytak a könnyeim.
Erősen markolta hol a fenekem, hol a melleim, és néha előrehajolt és megcsókolt. Hiába fordítottam el a fejem csókja elől, megragadta az arcom és visszafordította majd erőszakosan számba csúsztatta a nyelvét, miközben egyre erősebben és mélyebben döfködött.
Pár perc elteltével, ami nekem több órának tűnt elért a csúcsra és belém élvezett. Féltem... Bepánikoltam... Megijedtem, hogy akár következményei lehetnek annak amit most tett velem.
- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz Kiscicám? - mondta, miközben teljes súlyával rám feküdt. Nem tudtam válaszolni neki csak zokogtam.
Pár perc múlva lemászott rólam és felöltözött, majd megszólalt.
- Ha bárkinek is megemlíted ami most történt megesküszöm, hogy megkereslek, de nem egyedül... és akkor nem úszod meg ennyivel. Megértetted?
Csak bólintani tudtam, nemvolt semmi erőm... megakartam halni.
Visszasétált hozzám, megcsókolt és végigsimított a combom között majd gúnyosan elmosolyodott és elment.
Mikor erőt vettem magamon felkeltem és elmentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és órákig súroltam magam, de hiába mert ugyanolyan piszkosnak éreztem magam. Tudtam, hogy hibáztam, méghozzá többször is. Nem kellett volna beülnöm a kocsijába... Nem kellett volna beengednem... Ez az egész az én hibám...
Egész éjjel nem aludtam semmit... nem tudtam kiverni a fejemből azt az önelégült vigyort... Teljesen összetörtem... Mi lesz velem?
*O*o*O*
Véleményeket várok, hogy tetszett-e vagy pedig ... :D
Aki elolvassa annak előre is köszönöm
Puszi:
*Niky*
