Segítsetek légyszi! :$

Sziasztok.

Hát az lenne a problémám, hogy a suliban kaptunk egy olyan feladatot, hogy plakátot kell csinálni az ELFOGADÁSról. Arra szeretnélek titket kérni, hogy ha valakinek van valami ötlete, hogyan csináljam és miről szóljon az írjon légyszi. Elfogadás alatt is több dolgot lehet érteni.

Erre a címre, vagy akár komiba is.

Niky94@postafiok.hu

Előre is nagyon szépen köszönöm, puszi nektek. :)

Olvasd el légyszi.:)

Sziasztok.

Neharagudjatok, hogy egy ideje nemhoztam frisst, de suli, utána meló. Most Húsvétkor pedig szintén alig vagyok itthon, mert rengeteg dolgom van.

A kövi fejezetnek csak fele van kész egyenlőre, de amint időm engedi befejezem és már hozom is. Addigis szeretnélek titeket megkérni, hogy barátnőm Viky blogját is olvassátok, aki most kezdte az írást.:)

Kellemes Ünnepeket:)

Köszi előre is, Puszi:

*Niky*

Itt a link:

http://victoriamorgan00.blogspot.com/

4. Fejezet

4. Fejezet

Amikor a taxi megállt a házunk előtt a sofőr kinyitotta nekem az ajtót és megfogta a kezem, hogy kisegítsen. Amikor hozzámért magam előtt láttam azt a mocskot és éreztem magamon az érintését.

- Ne érjen hozzám! - suttogtam és kitéptem a kezem a férfiéból, majd könnyes szemekkel berohantam a házba.

Bementem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár hideg vizet és hátamat a hűtőnek döntve csúsztam le a földre. Nem bírtam tovább és patakokban folytak a könnyeim. Nem tudom meddig ülhettem így, egyszer csak Danny jött be a konyhába.

- Viky mi történt? Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában.

Gyorsan letöröltem a könnyeim és mosolyt erőltettem magamra.

- Persze minden oké, jól vagyok. Gyere megmutatom a szobádat. - mondtam és közben elindultam a lépcső felé.

- Viky várj! Biztos minden oké? - kérdezte és közben nyúlt a karom után, hogy megállítson.

- Ne... érj hozzám. - ugrottam el tőle és könnyes szemekkel néztem rá - Kérlek.

- Ne haragudj, sajnálom. - mondta halkan és hátrált egy lépést.

Még legalább egy percig néztem vele farkas szemet majd hirtelen megfordultam és a vendégszoba felé vettem az irányt, s ő egy szó nélkül követett.

Mikor beértem a szobába megvártam még lepakolja a cuccait, majd körbevezettem a házban. Ha már egyszer velünk fog lakni tudja mit hol talál.

Mikor leültünk a kanapéra TV-t nézni olyan messze húzódtam Danny-től amennyire csak tudtam. Neki ez persze feltűnt.
 - Viky kérlek! Én tettem valamit? - kezdett el faggatni ismét. Láttam rajta, hogy tényleg kíváncsi.
 - Te nem csináltál semmit, ne aggódj nem veled van baj. - mosolyogtam rá, és bár kicsit vonakodva de megfogtam a kezét és megszorítottam. Különös volt, de ahogy hozzáértem nem jött elő az a rossz érzés, mint mikor a taxis fogta meg a kezem. Jól esett és megnyugtató is volt.
Egy darabig néztük egymást majd belemerültünk a TV nézésbe, de már nem húzódtam el tőle annyira.
                                  *o*O*o*


Reggel arra ébredtem, hogy valakin fekszem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és láttam, hogy Danny még mindig alszik. Megpróbáltam úgy lemászni róla, hogy fel ne keltsem. Kimentem a konyhába és nekiálltam rántottát készíteni. Még szorgoskodtam a konyhában azon gondolkodtam, hogy az óta a szörnyű éjszaka óta ez volt az első alkalom, hogy nem voltak rémálmaim és végigaludtam az éjszakát.
Mikor elkészült a rántotta csináltam teát és elindultam vissza a nappaliba, hogy felkeltsem Danny-t jöjjön reggelizni. Még oda sem értem hozzá mikor csengettek.
Sietve indultam az ajtó felé és mikor kinyitottam egy számomra ismeretlen fiatal srác állt velem szemben...




                                 *o*O*o*



Sziasztok... hát meghoztam a 4. fejezetet. Mostanában kicsit nehezen megy az írás valamiért. De azért igyekszem. Légyszi ha elolvassátok írjatok pár szót. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Megpróbálom összeszedni magam mer eléggé "lapos" lett a 3. és 4. fejezet is.
Puszi:
        *Niky*

3. Fejezet

3.Fejezet

                                                               
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem és mindenem fájt. Nem emlékeztem mikor sírtam álomba magam. Gyorsan felkeltem és elmentem lezuhanyozni, amikor levettem a pizsamámat akkor vettem észre, hogy vagyok kék-zöld foltokkal. Beálltam a zuhany alá és megpróbáltam kiverni a fejemből azt a mocskot, de nem ment. Láttam magam előtt az arcát, és fülemben csengett gúnyos nevetése amitől kirázott a hideg. Hogy kiűzzem a gondolataimból gyorsan elzártam a vizet, kerestem valami olyan ruhát ami takarja a foltjaim. Egy magas nyakú fekete blúz és egy koptatott farmer mellett döntöttem. Lementem reggelit készíteni, bár semmi étvágyam nem volt. Találtam egy cetlit a konyhában amit anya írt, hogy csak késő este jönnek haza. Igazság szerint most örültem is neki , legalább addig se kell mosolyognom és jópofiznom, hogy megne tudják mi történt, mikor legszívesebben elsírnám magam. Nem bírtam volna elviselni azt a szégyent. Mikor megettem a rántottámat, elmosogattam és felmentem a szobámba. Takarítottam, olvastam, rajzoltam, tanultam, de a gondolataimat nem tudtam elterelni arról a disznóról. Egyszer csak arra eszméltem, hogy csörög a telefonom és anya neve villog a kijelzőn.
- Szia, Anya. - próbáltam kicsit kedvesebb hangon beleszólni nem sok sikerrel.
- Két óra múlva száll le az egyik régi barátnőm fiának gépe, és mivel mi apáddal nem tudunk, neked kell kimenni érte a reptérre. A vendégszobát már előkészítettem neki, ugyanis nálunk fog lakni. És ha megkérhetlek viselkedj rendesen. - és puff. Lerakta. Se szia se köszi...semmi.
Most ennek kicsit sem örültem, egyedül akartam lenni, ráadásul nem is ismerem ezt a srácot még életembe nem láttam. Mellesleg az is meglepett, hogy anyának egyáltalán van barátnője...
 Két óra múlva már a reptéren álltam és fogalmam sem volt, hogyan fogom megtalálni a srácot, ugyanis anya nem mondott róla semmit ... sem a nevét, sem azt, hogy hogy néz ki... semmit az ég világon.
- Szia! Biztos te vagy Viky, ha nem tévedek. - mosolygott rám egy szőke, kék szemű fiatal srác.
- Szia. Igen én, de honnan tudod? - kérdeztem tőle, bár azt már sejtettem,hogy őt keresem, de kiakadtam azon, hogy ilyen simán megismert...
- Anyukád mesélt rólad pár dolgot, hogy megtaláljalak. - mondta miközben még mindig mosolygott.
- Akkor te nagy előnyben vagy, mert én rólad nem tudok semmit, még a nevedet sem.
- Jajj neharagudj, Danny vagyok.
- Hát... isten hozott Danny! - erőltettem mosolyt az arcomra és elindultunk kifelé a reptérről.

Amikor kiértünk fogtunk egy taxit, bepakoltuk Danny csomagjait és elindultunk haza...     

 * o*O*o *

 Háááát... rövid lett, semmi izgalmas nincs benne.... sajnálom most csak ilyenre futotta:S
legközelebb jobb lesz.
Aki olvassa attól véleményt várok.
Előre is köszi, puszi :
                                *Niky*

2. Fejezet - Félreismertem

2. Fejezet - Félreismertem

Hazáig egész végig beszélgettünk. Feljött hogy kinek mi a kedvenc zenéje, filmje, stb.
Mikor odaértünk a házunk elé, láttam hogy anyuék még nincsenek itthon. Ádám kiszállt majd kinyitotta nekem a kocsiajtót és kisegített.
  - Köszönöm, hogy hazahoztál. Semmi kedvem nemvolt egyedül sétálni hazáig a sötétben. - tényleg nagyon hálás voltam neki érte.
 - Semmiség, de már tudom is hogyan hálálhatnád meg. - mosolygott rám kedvesen.
 - Igen? És mégis hogyan?
 - Beengedsz mosdóba! - nevette el magát - Mert elég sokat ittam a buliba de mosdóba nem mentem ki, szóval szerintem nem bírnám ki hazáig.
 - Persze, gyere nyugodtan! - mondtam miközben elindultunk az ajtó felé.
Mikor beléptünk az ajtón megmutattam Ádámnak hol találja a fürdőszobát, én pedig a konyhába mentem egy pohár vízért. Amikor leültem az asztalhoz akkor vettem észre, hogy ott egy fehér kis papír, amit anyu írt nekem.

"Viky!

Apád és én elmentünk a hétvégére, hogy kipihenjük magunkat, mert ki fárasztott minket a sok munka.
Remélem megleszel egyedül, vigyázz magadra.
                       

        Anyád!"

Részben örültem, mert nemvolt kedvem vitatkozni velük mint általában mindig, de egyedül sem szerettem lenni. Míg ezen gondolkodtam Ádám visszajött és leült velem szembe.
 - Köszönöm, megmentetted az életem! - vigyorgott rám.
 - Nincs mit! Kérsz valamit inni?
 - Nem köszönöm, lassan indulnom kell! - mondta miközben felállt az asztaltól.
 - Rendben, de várj meg kikísérlek csak muszáj felvennem valami kényelmesebbet a cipőm helyett. - mondtam és már el is indultam a szobámba a mamuszomért.
Mikor lecseréltem a cipőm, vissza akartam menni Ádámhoz, de amint megfordultam a mellkasának ütköztem.
 - Nagyon megijesztettél! De miért vagy itt? - furcsán nézett rám, eltűnt a szeméből az a pajkos csillogás amit egész este láttam benne.
 - Fogd be a szád! - mondta nyugodt hangon és az ágyra lökött.
Nem értettem, mi történt hisz egész este jól elvoltunk, most meg a csípőmön ül és a fejem mellett szorítja le a kezem.
 - Eressz el! - kiabáltam az arcába és éreztem ahogy a könny folyni kezd az arcomon - Anyuék is hamarosan hazaérnek, és akkor megbánod!
 - Felesleges próbálkoznod Cicus, láttam a levelet! - mondta, miközben a nyakam csókolgatta.
Undorodtam tőle, nem gondoltam hogy valakit így félre lehet ismerni. Hiába próbáltam lerázni magamról, megszabadulni tőle, nem ment. Túl erős volt.
- Ha nyugton maradsz hamarabb túl esel rajta, nem jobb lenne úgy? Még élveznéd is. - miközben ezeket mondta, leszaggatta a ruháimat, és már csak egy melltartóban és bugyiban feküdtem alatta. És sírtam, tudtam h nem tehetek semmit ellene, de küzdöttem, mert nem akartam... Nem így akartam a szüzességem elveszteni.
- Rohadj meg! Te szemétláda! Ezt még megbánod! - köptem a szavakat az arcába, mire felpofozott.
 - Azt mondtam kussolj ribanc! - közben elengedte a kezem arra a kis időre még levette magáról a pólót. Már a nadrágját bontotta, de én tiszta erőből elkezdtem ütni ahol csak értem.
 - Így játszunk Cica? - röhögött a képembe majd kaptam még két pofont.
 - Leszállt rólam és levette a nadrágját. El akartam futni de nem ment, szédültem az ütéseitől. Épp azzal próbálkoztam, hogy felkeljek mikor letépte rólam a bugyit és a melltartót is. Már egyikünkön sem  volt semmi ruha.
Megfogta a bokáim és az ágy széléhez rántott. Hiába ellenkeztem, nem sokat segített.
 - Gyönyörű vagy Cica! Hidd el te is élvezni fogod! - mosolygott rám amitől nekem felfordult a gyomrom.
 - Eressz el, kérlek! Könyörgöm! - de már ez sem használt. Éreztem magamban az ujjait, majd kis idő múlva egy erős, határozott lökéssel belém hatolt. Felsikoltottam miközben megállíthatatlanul folytak a könnyeim.
Erősen markolta hol a fenekem, hol a melleim, és néha előrehajolt és megcsókolt. Hiába fordítottam el a fejem csókja elől, megragadta az arcom és visszafordította majd erőszakosan számba csúsztatta a nyelvét, miközben egyre erősebben és mélyebben döfködött.
Pár perc elteltével, ami nekem több órának tűnt elért a csúcsra és belém élvezett. Féltem... Bepánikoltam... Megijedtem, hogy akár következményei lehetnek annak amit most tett velem.
 - Ugye, hogy nem is volt olyan rossz Kiscicám? - mondta, miközben teljes súlyával rám feküdt. Nem tudtam válaszolni neki csak zokogtam.
Pár perc múlva lemászott rólam és felöltözött, majd megszólalt.
 - Ha bárkinek is megemlíted ami most történt megesküszöm, hogy megkereslek, de nem egyedül... és akkor nem úszod meg ennyivel. Megértetted?
Csak bólintani tudtam, nemvolt semmi erőm... megakartam halni.
Visszasétált hozzám, megcsókolt és végigsimított a combom között majd gúnyosan elmosolyodott és elment.
Mikor erőt vettem magamon felkeltem és elmentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és órákig súroltam magam, de hiába mert ugyanolyan piszkosnak éreztem magam. Tudtam, hogy hibáztam, méghozzá  többször is. Nem kellett volna beülnöm a kocsijába... Nem kellett volna beengednem... Ez az egész az én hibám...
Egész éjjel nem aludtam semmit... nem tudtam kiverni a fejemből azt az önelégült vigyort... Teljesen összetörtem... Mi lesz velem?




                           *O*o*O*


Véleményeket várok, hogy tetszett-e vagy pedig ... :D
Aki elolvassa annak előre is köszönöm
Puszi: 
              *Niky*

1. Fejezet

1. Fejezet - A buli...

/ Viky szemszöge /

Nikivel megbeszéltük, hogy elmegyünk este bulizni és végre egy kicsit elfelejtjük a problémáinkat elvégre szombat van. Este hát óra körül volt és barátnőmmel úgy beszéltük meg, hogy kilenckor itt találkozunk nálunk.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, amivel tíz perc alatt végeztem is. Majd megszárítottam a hajam és hátul lazán feltűztem. Mikor ezzel végeztem feltette egy egyszerű sminket, majd kimentem a szobámba keresni valami ruhát. Már az egész szekrényem kipakoltam mire ráakadtam arra a ruhára amire szükségem volt.

                                                             (Viky felsője a bulira)

                                                        (Viky nadrágja a bulira)

                                                     (Viky cipője a bulira)

Felvettem hozzá egy fekete magassarkút és úgy gondoltam elkészültem.
Ránéztem az órára és még volt 10 percem 9-ig. Lementem anyuékhoz a nappaliba és leültem melléjük TV-t nézni. Úgy csináltak mintha ottsem lettem volna. Nem néztek rám, nem szóltak hozzám... Egy ideig így ültünk ott mikor végre megszólalt a csengő.
  - Majd én nyitom! Biztosan Niki az. - mondtam anyuéknak és már tártam is ki barátnőm előtt az ajtót.
  - Szióó Kislány! Undulhatunk?
  -Persze! - mondtam miközben zsebembe csúsztattam a telefonom és kiléptem az ajtón.
Körülbelül fél órás séta után már ott is voltunk, és beálltunk a sorba. Szerencsére kint már nem voltak olyan sokan így hamar bejutottunk.
  - Iszunk valamit? - kiabálta túl Niki a zenét.
  - Rendben, de én csak egy kólát iszom. - egyeztem bele, miközben megfogtam a kezét és húztam a pult felé.
 - Egy kólát és egy gin tonic-ot kérünk, légyszi! - mondtam a srácnak aki a pult mögött állt. Tudtam h Niki mit iszik, mert általában minden bulit ezzel kezd.
 - Itt is vannak az italok, Kislány! - mosolygott rám a srác.
Megfordultam, hogy odaadjam barátnőmnek is az italát, de ő már 2 sráccal táncolt ezért nem akartam megzavarni. Inkább visszafordultam a pult felé és elkezdtem iszogatni a kólámat.
 - Hééé, Cicus! Csak nem egyedül vagy? - hallottam meg egy kellemes hangot a hátam mögül, mire megfordultam, és egy nagyon helyes vigyorgó sráccal találtam magam szembe.
 - De bizony, mint a kisujjam. - mosolyogtam rá már én is.
 - Hááát... amint látod én is. Esetleg csatlakozhatnék hozzád, hogy egy kicsit felvidítsalak? - kérdezte egy olyan mosollyal az arcán amire nemlehetett nemet mondani.
 - Csak nyugodtan. Örülnék neki! - A mosolyából ítélve pontosan erre a válaszra számított.
Egész éjjel vele beszélgettem, és Nikit sajnos nem láttam mióta elment táncolni.
A srácról eközben kiderítettem, hogy Varga Ádámnak hívják és ő is 19 éves. Mellesleg iszonyú helyes, és még jó fej is.
Hajnali 3 körül elindultunk megkeresni barátnőmet,de mivel fél órás keresés után sem találtuk meg Ádám felajánlotta, hogy hazavisz. Kicsit vonakodtam de elfogadtam, mert nemvolt kedvem hajnalban egyedül hazasétálni.
Dobtam egy SMS-t Nikinek, hogy leléptem, majd Ádámmal elindultunk a kocsija felé.
Örültem, mert azt hittem találtam egy jó barátot, de akkor még nem tudtam mekkorát tévedtem és mekkora hibát követtem el azzal, hogy beültem Ádám kocsijába...







                                           *O*o*O*


Komizzatok légyszi, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Most kezdtem el írni és tudni szeretném érdemes-e folytatni vagy inkább hagyjam abba..
Puszi:
           *Niky*

Bevezető...

Bevezető...

Viky Black vagyok, 19 éves és 4 éve Stockholmban élek a szüleimmel. Sajnos velük elég rossz a kapcsolatom. Egyetlen őszinte barátnőm akivel bármit megoszthatok Debreczeni Nikolett. 

Egyébként egy átlagos lány vagyok csakúgy mint bárki más. Unalmasan élem mindennapjaim... de egy nap minden a feje tetejére áll...